Most vagy

Gondolataim a világhálón

Első bejegyzés

Az a baj, ha úgy kezded a mondanivalódat, hogy „Az a baj…”. Mégis valami kiinduló gondolatot szeretnék átadni és az akár többnyire arról is szólhat, hogy valami nem stimmel. Persze mindez akként is szemlélhető – örök optimistaként –, hogy van egy ideám, és ez milyen fantasztikus (mindenesetre talán jobb, mintha nem lenne). Hogy létezik a fejemben – a mindennapi valóságtól eltérően – valami szebb, jobb; ami felé érdemes volna személyesen elmozdulni, s környezetünket is elmozdítani.

Arra gondoltam, hogy felvázolom a 3T elméletem; nem a Tiltott/Tűrt/Támogatottra, vagy a munka, az otthon és az élelem/gazdálkodás (spanyolul: Trabajo, Techo, Tierra) gondolok, hanem:

Teremtő

Teremtmény (teremtett világ)

Termék

A sorrend, illetve az alá-fölé rendeltségi viszony (de erről még ejtek pár szót) rendkívül fontos.

Ki/Mi is a Teremtő?

Szerintem csak egyetlen biztosat mondhatunk Róla, hogy semmi biztosat nem tudunk Róla. Sokan megérzik, mások megérteni vélik, egyesek pedig megtapasztalják. Jellemzően azonban ezen személyek leírásai, netán egész vallások Teremtő definíciói között vannak eltérések. Jómagam nem is tudnám ide leírni, mit is gondolok, érzek és tapasztalok meg Belőle. Biztos nem olyan, és nem is olyan, ahogy bárki ember (akár a Pápa) gondolja. Jellemzően egyébként emberként festjük le Istent, emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel, mintha Ő is „közénk tartozna”, a mi szintünkön lenne, csak mindenkinél nagyobb hatalommal és tudással stb. Nem-nem! Másik – mégpedig a legfelső – szint! Hogyan is lennénk képesek pl. nem térben és időben gondolkodni… Én legalább is nem áltatom magam azzal, hogy emberi fogalmakkal leírható.

A South park készítőinek próbálkozása (biztos van rosszabb is): [kép]

Nekem annyi is elég, hogy nálamnál, illetve a teremtményeinél, az egész teremtett világnál nagyobbnak gondolom (a “méret” is egy emberi fogalom, de hát más fogalmat nem is tudnék írni). Nem fizikálisan nagyobb az univerzumnál (mert ugyebár nem csak a Földet teremtette; a XXI. században jó volna nem itt „leragadnunk”), hanem valami más módon. Ahogy a szeretet és a jóakarat – bár sem grammra, sem köbcentiben nem mérhető – sokkal súlyosabb és nagyobb annál a tenyérnél, amivel egy szülő megsimogatja gyermekét. És a szülő-gyerek viszonynál maradva (merthogy arról mindenkinek van több-kevesebb érzése-tudása-tapasztalata) mégegy hasonlat: A Teremtő-teremtmény kapcsolata hasonlítható az anya és magzatának kapcsolatához. Utóbbiak – azaz mi – ebben a helyzetben nem foghatjuk fel, hogy kihez, miért és hogyan „kapcsolódunk”, de saját egyéni tudásunk és akaratunk nélkül is részesülünk a „táplálékból”. Ez van. Akár elfogadjuk, akár nem.

A „Teremtmény”-ek mi vagyunk?

Pontosabban mi is. És teremtettségünkben testvérek vagyunk, amit Assisi Szent Ferenc kiváló érzékkel fogalmazott meg:

…Idézet…

Persze magunkról tudunk a legtöbbet, vagy mégse? „Nosce Te ipsum!”

És mit is kezdünk a tudással? Itt van rögtön egy kisebb (az áldozatoknak érthetően nagyobb) probléma: nem csak jóra használjuk tudásunk és a rendelkezésre álló időnket. Ezt (talán ezt) a keresztény vallás „áteredő bűnnek” nevezi; mert hogy „akaratunk rosszra hajló”. Hát, nehéz lenne vitatni… nyilván azt, hogy a többiek akarata, mert Én (ego) mindig a legjobbat akarom… mármint magamnak/családomnak/nemzetemnek stb. Bűntudat (+bűnbánat + jóvátétel), önreflexió nem jellemző. Arról nem is beszélve, hogy ebbe a teremtményi csoportba tartoznak – számomra – az állatok, növények és az egyéb entitások: föld, víz és levegő. Ezeknek az emberiséggel való „egyenrangúsága” rendkívül nehezen élhető meg, hiszen mi vagyunk a „teremtés koronája”… Na ja, és akkor ki a fej, a nyak, a törzs? Mihez is kezdhetne egy korona önmagában?

Nagy a „család” és vannak közeli és távoli rokonok. Vannak, akiket szeretünk és vannak, akiket nem, pl. mert bántanak (és itt nem a szúnyogra, meg a csalánra gondolok, hanem a villámcsapásra, vagy akár az ebolára is), de mind a család része. Ami biztosat tudunk a teremtményekről az az, hogy helyü(n)k van e világban. Ide lettek teremtetve. Nyilván mindenkit a helyén kellene „kezelni”, ami azért jóval több, mint hogy a szomszéd maradjon a szomszédban és ne hangoskodjon, mert feljelentem. Ebben nem vagyunk jók: ember ember ellen, nemzet nemzet ellen fordul… Node, az egész természet csatáról szól: fajfenntartás és létfenntartás; erózió, szelek/viharok, földrengés, vulkánkitörések. Aztán egyszer csak minden összeáll: https://www.youtube.com/watch?v=QrLF4HymAs4

Vannak pillanataink, amikor megéri minden fáradtság, harc belül is, kívül is. Ezt nem ragoznám tovább… meg kell hozzá világosodni! 😉

Mielőtt a „Termék”-re térnék, meg kell állnom a Teremtő és a Teremtmény összeforrásánál:

Ő Jézus Krisztus!

Ő mutat(ott) rá arra, hogy az Isten és az ember nem olyan két eltérő szinten van, ami között lifttel közlekedünk (pedig rendszeresen ilyen képzeteink vannak: fölmegyünk a mennybe… rosszabb esetben le a pokolba). Az Isten-ember kapcsolatát pedig olyasféleképpen érdemes elképzelni (fenntartva, hogy felfogni teljes valóságában úgysem tudjuk) mint szülő viszonyát gyermekével… akár életét is adja érte. Ezek nyilvánvalóan hasonlatok, amiket – akárcsak Jézust – rendkívül nehéz megérteni (hiszen a Teremtő Isten is egyben), még nehezebb “követni”, de legalább emberi nyelven vannak megfogalmazva, emberi cselekedetekben lettek megmutatva. Lehetnek sejtéseink értelmükről. Mindenesetre Róla bővebben majd egy másik bejegyzésben…

A „Termék”

Ide tartoznak a tárgyak, a szolgáltatások, de a még meg sem valósított találmányok és a művészet alkotásai is. Mi – emberek/teremtmények hozzuk létre őket (a „teremtés” szót hagyjuk – kérem – a Teremtőre); közvetlenül általunk válnak létezőkké. A kérdés ezek után talán az, hogy egy tárgy emiatt a miéntk-e, vagy esetleg közvetetten a Teremtőé, hiszen mi meg Tőle származunk. Sajnos azonban nem erről a kérdésről szól a diskurzus, pláne nem a hétköznapi gyakorlat (ritkán, ünnepnapokon azért elő-előkerül a hála gondolata/érzése; egyházi személyekben – talán – gyakrabban). Sokkal inkább azt látom és érzem (nyilván magamon is), hogy feje tetejére állt a világ! A Termék alulról a Teremtmény fölé került. Nem az ipari forradalommal, nem is a fogyasztói társadalom kialakulásával, hanem eredendően. Ószövettségi hasonlattal: az alma fontosabb lett Isten kérésénél, s emiatt kiűzettünk a Paradicsomból; szemléletesebben helyet cseréltünk:

Teremtő

Termék

Teremtmény

Talán ezt jelenti az áteredő bűn, hogy “akaratunk rosszra hajlik”. S mikor “feltekintünk” okunk/célunk felé, akkor egy házat, egy kocsit, valamint egy – “tárgyiasult” értelemben vett (azaz nemi vágyunk, illetve szeretet és egyéb szükségleteink kielégítésére hivatott) – társat/családot látunk és nem a Teremtőt. Ő nem tűnt el, csak nem látjuk, nem Őt tapasztaljuk, mert nem is Rá figyelünk. Rosszabb hír, hogy Őt a Termékek “megszerzését” követően sem látjuk meg, mert a Termék “mögött” egy másik Termék áll: nagyobb ház, jobb kocsi illetve akár – az élettársi kapcsolatok felbomlására, valamint a válási statisztikára tekintettel – egy másik társ/család. A 3T-ből gyakorlatilag 2T-t élünk meg és annak is a rosszabb végén vagyunk.

Vagyis az én ideám a 3T, mégpedig a helyes sorrendben.

  1. Hi, this is a comment.
    To get started with moderating, editing, and deleting comments, please visit the Comments screen in the dashboard.
    Commenter avatars come from Gravatar.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén